Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Hsin Hsin Ming
A NAGY ÚT NEM NEHÉZ
A III. pátriárka szútrája
A Nagy Út nem nehéz
azok számára, akik nem válogatnak.
Amikor szeretet és gyûlölet egyaránt
hiányzik,
minden világossá és nyílttá válik.
De lásd csak a legkisebb különbséget,
és az ég a földtõl különválik.
Ha látni akarod az igazságot,
akkor ne érvelj semmi mellett vagy ellen.
Szembeállítani azt, amit szeretsz,
azzal, amit nem szeretsz, az elme betegsége.
Amikor a dolgok mély értelmét nem érti,
akkor az elme természetes békéje felborul.
Az Út tökéletes, mint a határtalan tér,
amelyben semmi sem hiányzik, és semmi sem
teng túl.
Mivel az elfogadást vagy a visszautasítást
választjuk,
nem látjuk a dolgok igaz természetét.
Ne a külsõ dolgokba bonyolódva,
s ne is az üresség belsõ érzésében élj!
Légy derûs a dolgok egységében,
s az ilyen téves nézetek önmaguktól eltûnnek.
Amikor megpróbálsz felhagyni a cselekvéssel,
hogy elérd a tétlenséget,
akkor épp ez az erõfeszítés tölt meg aktivitással.
Amíg megmaradsz az egyik vagy a másik cselekvésben,
addig sohasem ismered meg az Egységet.
Akik nem az egyetlen Útban élnek,
azok kudarcot vallanak mind a cselekvésben,
mind a tétlenségben,
mind az állításban, mind a tagadásban.
Ha tagadjuk a dolgok realitását,
elszalasztjuk valóságukat,
ha kijelentjük a dolgok ürességét,
ugyancsak átnézünk valóságuk felett.
Minél többet beszélsz és elmélkedsz az
igazságról,
annál jobban eltávolodsz tõle.
Hagyd abba a beszédet és a gondolkodást,
és nem lesz semmi, amit ne ismerhetnél meg.
Visszatérni a gyökerekhez nem más, mint
megtalálni a dolgok értelmét,
de ha jelenségeket hajszolunk, akkor nem
találjuk meg a forrást.
A belsõ megvilágosodás pillanatában
ott a jelenség és az üresség mögé hatolás.
A változásokat, melyek az üres világban látszólag
megtörténnek.
Meditációs Gondolatok
A legtöbb ember jobban fél a szabadságtól, mint a szolgaságtól.
Hisz sokkal kényelmesebb másokat követni, mint saját ítéletünket és lelkiismeretünket, ami mindig új egyéni kezdeményezéseket, döntéseket, erőfeszítéseket és folyamatos felelősséget követel.
Ez leginkább azokban a vallásokban mutatkozik meg, melyekben az átlagember hogy személyes felelősségétől szabaduljon, dogmákba menekül. A saját felelősség értelmét újra felébreszteni, ez egyik legnagyobb történelmi érdeme az indiai középkor buddhista
misztikusainak (siddhák ), kik a kolostor életkényelmét és védelmét feladva, mint magányos zarándokok az otthontalanságban keresték a megvilágosodás felé vezető utat, mint ahogy azt egykor a Buddha is tette. Sokszor excentrikusnak ható, sőt paradox életmódjuk (ami gyakran a zen-módszerekre emlékeztet) mintegy reakció és tiltakozás volt a dogmatikus szűkkeblűség, az önigazolt erény ellen.
A parancsolatok megtartása egyedül, legyen az mégoly becsületes is, nem elegendő ahhoz, hogy előmozdítsa a belső növekedést, mert ez csak külső forma. Gyakran a parancsolatok megszegése melegebb melegház. - Mert egy szent csak jócselekedeteket hajt végre, így gondolják, csak jócselekedetek segítségével válhatnak szentekké.
A megvilágosodás nagy mesterei nem a kolostorok világában érték el céljukat. A megvilágosodás nem adható át másoknak adományként.
A megvilágosodás, súlyos és magányban megvívott, önmagunkkal folytatott harcok eredménye, - az erdők magányában,
a hegyek vadonában, barlangok sötétjében, vagy sivatagok végtelenségében.
Ezek azok a helyek, amelyeken az emberi szellem nagy, döntő csatáit megvívták. A nagyok útja mindig a magányosság ösvénye volt és az emberi ítéletektől és előítéletektől való teljes függetlenség útja.
Hui Neng
A hatodik pátriárka szútrája ( részlet)